A fényt erősítsd! – karácsonyi hangolódás az illóolajokkal

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Nemrég tartottam az első illatos workshopomat, aminek a témája a karácsonyi készülődés volt. Illóolajokkal, és meditációval hangolódtunk az adventi időszak üzenetére, majd egy különleges Fény-spirál szertartás keretében, angyali energiák támogatásával szívünkben is meggyújtottuk a szeretet lángját! 🙂

A felkészülés és a workshop során is rengeteg felismeréssel gazdagodtam, amiket szeretnék röviden megosztani itt a blogon is.

Karácsonyi illatok szubtilis minőségének felfedezése

A workshopon tíz, a karácsonyhoz valamilyen formában köthető illóolajjal dolgoztunk, és megismerkedtünk szubtilis minőségükkel. Megvizsgáltuk hogyan kapcsolódik az orvosi zsálya, a fahéj, a kardamom, a gyömbér, a narancs, az erdei fenyő, a tömjén, a mirha, a damaszkuszi rózsa és a lótusz illóolaja a karácsonyi ünnepkörhöz.

A téli napforduló spirituális jelentősége

Habár a karácsonyt alapvetően keresztény ünnepnek ismerjük, valójában az eredete sokkal régebbre nyúlik vissza. Már az ősi, természeti népek is érezték azt, hogy a téli napfordulónak, és azt megelőző időszaknak különleges jelentősége van. Őseink a nappalok és az éjjelek, valamint az évszakok ritmusában a fény és a sötétség harcát látták.

Ennek a soha véget nem érő küzdelemnek az egyik fordulópontja december 21-én, a téli napforduló idején van. Ez a csillagászati tél kezdete, és a legrövidebb nap az évben. Ezen a napon születik meg a sötétségből a fény, és születik újjá a Nap.

A Nap minden kultúrában a Férfi princípium hordozója, az aktív, a kiáradó, a világos, a meleg. Ő a Mennyei Atya égi megtestesítője, ennél fogva visszatérése, és térhódítása egyike volt a legnagyobb ünnepeknek.

Nem csoda hát, hogy a korai keresztény egyház úgy gondolta, hogy jó ötlet ezt az ősi, természeti ünnepet új tartalommal megtölteni, egy újabb szimbolikus jelentést hozzá kapcsolni. És ha belegondolunk, Jézus, a megváltó születése könnyen párhuzamba állítható a Nap újjászületésével.

Az adventi időszak valódi jelentése

Valószínűleg már eleink is tudták, hogy a megtisztulás, az átlényegülés, és az újjászületés csakis komoly belső munka árán valósulhat meg. Úgy gondolom, hogy az adventi készülődés is ennek a lelki folyamatnak az állomásaira hívja fel a figyelmet. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy kicsit megálljunk, számot vessünk, átgondoljuk és felülvizsgáljuk a magunk mögött hagyott időszak változásait. A tél, a víz elem időszaka amúgy is ezt támogatja energetikailag.

Advent első hete: a hit

Advent első vasárnapján veszi kezdetét a felkészülési időszak. Ez a hét a HIT-ről szól, és arra ösztönöz, hogy megnyíljunk önmagunk és mások felé. A szívünk megnyitása mindig nehéz és félelmetes feladat, hiszen ha mélyen magunkba nézünk, esetleg olyan dolgokkal is találkozhatunk odabent, amik fájdalmasak, vagy amikről azt hittük, hogy már túl vagy rajtuk… Ha a szívünket megnyitjuk, az mindig önvizsgálattal jár… Legyünk őszinték magunkhoz: Van-e bennünk irigység? Önzés? Sértettség? Vagy bármi, ami abban akadályoz, hogy megnyíljunk, és szabadon megéljük önmagunkat, ami gátol abban, hogy a saját utunkat járjuk?

Ebben a feladatban a tiszta HIT segíthet minket. Az abba vetett hit, hogy valójában minden a mi javunkat szolgálja, hogy nem vagyunk egyedül, hogy figyelnek ránk, és elkapnak, ha zuhannánk… A hit tehát bizalom valami olyasmi felé, amit nem tudunk igazolni, vagy tudományos tényekkel bizonyítani.

„Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” – Máté 17.20

Advent második hete: a remény

Advent második hete a REMÉNY-ről szól. Miben más a remény, mint a hit? A hit számomra inkább egy passzív minőség, csak megengedjük, hogy legyen, hogy eltöltse a szívünket. A remény viszont egy aktív erő, amit segítségül hívhatunk, aktiválhatunk, ha szükségünk van rá. A hit semleges, a reményben benne van az akarat ereje, az odaadás. A REMÉNY az, ha hinni akarom, hogy valami megtörténik, és mindezt kétségek nélkül teszem. A reményből meríthetünk erőt akkor is, ha nem látjuk a cselekedeteink következményeit… Akkor is menni kell, csinálni kell tovább, és remélni, hogy valójában mindennek megvan a maga oka és magasabb célja. Így válik a szenvedésből tanulás.

Uram, Istenem, én reményem, hallgass meg engem!
Ne engedd, hogy belefáradjak keresésedbe!
Adj erőt, hogy mindig és mindenütt
Arcod látására törekedjem.
Önts belém reményt, hogy minden lépéssel
Közelebb kerüljek Hozzád.
Te ismered erőmet és gyengeségemet,
Őrizd az egyiket, s gyógyítsd a másikat!
Te juss eszembe mindenütt,
szeretnélek megismerni és szeretni Téged!
– (Szent Ágoston imája)

Advent harmadik hete: az öröm

A hit és a remény nem létezhet egymás nélkül, és együtt elvezetnek az öröm és a béke megéléséhez. Az öröm pedig advent harmadik hetéhez kapcsolódik. Az ÖRÖM megélése a földi lét egyik alappillére. Szeretném leszögezni, hogy nem értek egyet azzal, hogy az élet szenvedés, és csak azért vagyunk itt, hogy bűnhődjünk, vagy éppen hogy örökké csak tanuljunk… Az élet értelme szerintem az öröm, a béke és a szeretet megélése. Ennek pedig szerves része a testi örömök élvezete. Hisz mi másért lenne szükségünk testre, ha nem azért, hogy gyönyörködjünk a természet szépségében, hogy jókat együnk, hogy megérintsük egymást, hogy az érzékszerveinkkel is megtapasztaljuk isten végtelen bölcsességét és szeretetét…?

Ami nem maradhat ki: elengedés, megbocsátás

Tudtátok, hogy az advent eredetileg hosszabb időszakot jelentett, mint amit most ünneplünk? Talán azért, mert szükség van még egy dologra ahhoz, hogy eljussunk az ünnepkör csúcspontjáig. Ez a dolog pedig az elengedés és szoros összefüggésben vele a megbocsájtás. Az elengedés modern “spirik” jelmondata lett, de ez valójában egy nehéz feladat, ami általában egy hosszabb gyógyulási/tanulási folyamat lezárása. Előtte az adott dolgot felszínre kell hozni, tudatosítani kell, levonni a tanulságot, és csak utána lehet valóban elengedni.

Az elengedés és a megbocsátás szerintem rokonságban állnak egymással, hiszen haraggal a szívünkben semmit nem lehet elengedni. Ahhoz, hogy érzelmileg már ne kötődjünk egy dologhoz, ahhoz egy bizonyos ponton elengedhetetlen megbocsátani… elsősorban önmagunknak, és aztán másoknak is.

E nélkül nem léphetünk tovább a következő szintre, hiszen minden olyan dolog, ami bánt minket, vagy amihez görcsösen ragaszkodunk, az blokkokat képez valamelyik testünkben, ami akadályozza az energia szabad áramlását.

Karácsony, a szeretet és a fény ünnepe

Advent utolsó hete a SZERETETről szól. De vajon mi a szeretet és hogyan érhetjük el? A szeretet egy erő, amit áramoltatni kell. Az adás és a befogadás egyaránt fontos, különben a folyamat elakad és blokkolt lesz. A tiszta, feltétel és félelem nélküli szeretet az egyik legmagasabb rezgésű érzelem, ami táplálja a lelkünket. A probléma sokszor az, hogy az emberek félreértik a szeretet lényegét, és összekeverik olyan alacsonyabb rendű érzelmekkel, mint pl. önzés, kötődés, szex.

Valójában a szeretet áramoltatása sokunk számára nem automatikus, hanem egy hosszú tanulási folyamat része. Sok odafigyelés, oldás, tudatosodás lehet szükséges ahhoz, hogy megtanuljunk nyitottá és befogadóvá válni, és képesek legyünk félelem nélkül ki is megélni, kimutatni az érzelmeinket.

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.
– Pál apostol levele a Korinthusbeliekhez

A karácsonyi ünnepkör számomra egy alkímiai folyamatot szimbolizál, aminek a lényege a szeretet megélése, az (újjá)születés a szeretetben és a fényben. Tehát mindaz, amire az adventi időszak alatt készültünk, az az utolsó héten teljesedik ki, és december 24-én este, szenteste ölt alakot. Ez lehet az egység, a teljesség és a csodák megélésének ideje, ha készek vagyunk befogadni azt!

Úgy gondolom, hogy valójában – energetikailag – karácsony idején fordul az évkerék, valójában ez az újjászületés, újragondolás ideje, nem szilveszter napja/éjszakája. A fogadalmakban amúgy sem hiszek, de úgy érzékelem, hogy ha a napkeleti bölcsekhez hasonlóan követjük a (betlehemi) csillagot, szívünk hívó szavát, és karácsony estéjén kívánunk valamit, akkor imánk valóságos áldássá válhat!

Oszd meg, ha tetszik a cikk!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük