Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Rögtön belevágok a közepébe: Meggyőződésem, hogy az ember több, mint a szerveinek összessége, több, mint az érzelmei vagy a gondolatai, több, mint a múltja, vagy a család, amibe született, a munkája, stb.

Mert az ember valójában mindez együttvéve. Minden információ, tulajdonság, tapasztalat össze van gyúrva, hat egymásra, és mindezek együtt alakítják ki azt, ami az ember az adott pillanatban. Minden sejtünkben benne hordozzuk az egész történetünket. És a testünk a lenyomata mindennek. És a testünk meséli a mesénket.

És ha van szemünk a látásra, és van fülünk a hallásra, akkor megérthetjük ezt a mesét.

Ebből a folyamatosan változó elegyből emelkednek ki a problémáink, fájdalmaink, rossz szokásaink, betegségeink, mélyen befészkelve magunkat a végeláthatalan szövevénybe. Néhány problémánk pillanatok alatt megoldható, másokat viszont komoly munka árán lehet csak feltárni. Ehhez elszántság, határozottság, és főleg nyitottság szükséges, hiszen ilyenkor sokszor csontvázak kerülnek elő a szekrényből, amikkel nehéz lehet a szembenézés.

Szóval eldönthetjük, hogy továbbra is a szőnyeg alá söpörjük a problémákat, vagy beállunk a tükör elé, a lelkünk mélyére nézünk, és azt választjuk, hogy felelősséget vállalunk a saját életünkért, beleállunk a döntéseinkbe és felvállaljuk a változást.

Ez a folyamat maga az önismeret.

Oszd meg, ha tetszik a cikk!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük