Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Az az ünnep, amit most Halloween-nek hívunk, valójában egy ősrégi vallás része volt. A legtöbben a keltáktól eredeztetik, de én úgy vélem, hogy ez az ünnep egyidős lehet az emberiséggel. Október 31-e a tél közeledtét jelzi, ekkor kezdődött a természeti népeknél az év sötétebb fele, és ez jelentette az új év beköszöntét is, hiszen ezekben a kultúrákban a sötétség megelőzi a fényt.


Egy másik magyarázat szerint az év ezen szakában a Tölgy királyt (aki a gyarapodás ura) és a Magyal királyt (a visszahúzódást) ünneplik. Ezen az estén még egyensúlyban vannak, de ezután a Magyal király megkezdi hódítását, amit a téli napfordulókor tör majd meg a fény születése. A Napisten halála, alvilágba való alámerülése egyébként a legtöbb ősi vallásban megjelenik valamilyen formában, ahogy az őt szeretetben megtartó Istennő alakja is.


Úgy mondják, hogy ilyenkor vékony az élőket a holtaktól és a természetfelettitől elválasztó fátyol, így ilyenkor emlékezünk meg elhunyt szeretteinkről, őseinkről is.

Valóban, ez is nagyon fontos része az egésznek, de én mégis egy másik aspektusra szeretném a hangsúlyt fektetni… Miszerint, hogy Samhain az élet folytonosságának az ünnepe is! Adjuk meg a tiszteletet azoknak, akik már nincsenek velünk, de közben tudatosítsuk azt is, hogy a halál, az elmúlás az élet része. Tudom, sokaknak istenkáromlás lehet, amit írok, de ne rágódjunk a múlton, ne feledkezzünk bele a gyászba, inkább ünnepeljük az életet, és adjunk hálát azért, amink van! Nézzünk szembe a félelmeinkkel, tegyük le a rossz szokásokat, és mindent, amitől meg akarunk szabadulni! Ne felejtsük el, hogy ez az ünnep az átalakulásról, a transzformációról is szól, legalább annyira, mint az elmúlásról!

Álljon itt egy kis fohász, amit érdemes lehet kicsit érlelni magunkban:


“Megérett az idő a változásra. Az év világos feléből átlépünk a sötétbe. Örömmel megyünk, mert nincs vég és nincs kezdet. Hisz örök körforgás az élet, ami mindig visszafordul önmagába. Köszönet a nyár kelleméért, köszönet az adományokért. S térjen vissza hozzánk, ahogy fordul a kerék. Még ha a tél palástja ránk is terül, vigyük lelkünkben a fényt, a reményt!”

Oszd meg, ha tetszik a cikk!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük