Ebben a bejegyzésben a nagy mumusról, a kémiáról szeretnék írni nektek… Sokak szerint a természettudományok és a spiritualizmus kizárja egymást, én azonban úgy gondolom, hogy egyszerűen arról van szó, hogy a kettő merőben másfajta megközelítésből ugyan, de ugyanazzal foglalkozik: a körülöttünk lévő világgal, és benne velünk, emberekkel.
Kevesen tudják rólam, hogy elég sok kötődésem van a kémiához, vegyész édesapám tanácsára vegyipari szakközépiskolába jártam, ahol bizony négy évig magas szinten tanultunk kémiát, sőt, minden évben voltak laborgyakorlataink is, ahol megtanultunk pH-t mérni, titrálni, vagy malachitot előállítani… 🙂 Ezek után a kozmetikus iskolában nem volt gondom ezzel a tárggyal – a csoporttársaim legnagyobb irigységére:)
A kémia az én olvasatomban az élő természet törvényszerűségeivel foglalkozik, és megpróbálja pontosan, precízen leírni azokat. Leginkább az anyag minőségi változásai érdeklik, mélyrehatóan vizsgálja ezek okát és folyamatait. Az embert kezdetben persze elijeszti a képletek és számok tömkelege, én is megannyi órát gubbasztottam a tankönyvek felett, ameddig végre összeállt a kép… De ma már végtelenül hálás vagyok ezért a tudásért, a kémia megtanított logikusan, tényszerűen és rendszerben gondolkodni. Érdekes, de a fizika, vagy a matematika sose volt rám ilyen hatással:)
De ne zárjátok még be a böngészőt, nem foglak Titeket unalmas és átláthatatlan reakcióegyenletekkel fárasztani. Amiről szeretnék írni, az a kémia története.
Jó pár kémiai folyamattal már az ókori egyiptomiak is tisztában lehettek, hiszen rájöttek, hogy a holt testből el kell távolítani minden nedvességet, és erősen fertőtleníteni kell ahhoz, hogy az ne induljon bomlásnak – ezt a tudást használták a mumifikálás során. Tudtad, hogy a belső szervek eltávolítása után a testet illatos növényekkel, anyagokkal tartósították? Erre a célra használtak pl. mirhát és fahéjat.
De a görög természetfilozófusok voltak azok, akik elméleti szinten is nagyot léptek előre. Demokritosz nevéhez fűződik az az atomelmélet, ami nagyjából kétezer éven át tartotta magát, vagyis hogy az anyag apró, oszthatatlan elemekből, vagyis atomokból áll. Egy másik nagy gondolkodó, Arisztotelész pedig megalkotta a négy őselem tanát (tűz, víz, levegő, föld), ami szintén jó ideig meghatározta azt, ahogyan az anyagról gondolkodunk.
A kémia következő nagy időszaka az alkimisták tevékenységéhez köthető. Ez önmagában is egy hatalmas és izgalmas témakör, és részben emiatt is kezdtem el írni ezt a bejegyzést… Látni fogjuk, hogy a tudomány és a spiritualizmus, hit igenis összeegyeztethető, mint ahogy ez minden korban így volt. Sőt, sokszor egymást támogatva, egymás eredményeit felhasználva fejlődtek. Milyen szép is lenne, ha ez most is így lenne… 🙂
folyt. köv.
