Sokszor beszélek a minőségi vagy terápiás érintésről, de eddig még sose fogalmaztam meg pontosan, hogy ez mit is jelent számomra… De először hadd meséljek el egy (két) megdöbbentő történetet!
A fáma szerint II. Frigyes király a XIII. században különös és kegyetlen kísérletet hajtott végre ötven csecsemőn. Az uralkodó arra volt kíváncsi, hogy milyen nyelven beszélnek majd a gyermekek, ha soha nem hallanak egyetlen emberi szót sem. Az ötven csecsemőt fizetett dajkák nevelték, akik azonban az alapvető feladatokon kívül semmiféle gyengédséget nem mutathattak a gyermekek irányába, nem ringathatták őket, nem beszélhettek hozzájuk. A kísérlet kudarcba fulladt, ugyanis rövid időn belül mind az ötven csecsemő meghalt.
Az előző történet hitelességében nem vagyok teljesen biztos, az viszont tény, hogy egy René Spitz nevű gyermekorvos és pszichiáter az 1940-es években egy – némiképp hasonló – kísérletet folytatott 164 árvaházban nevelkedő csecsemő bevonásával. Az intézményben kevés ápoló volt, így a kisbabákat csak az etetés és a fürdetés idejére tudták magukhoz venni, de szeretni, törődni velük már nem volt idő. A kísérlet hamarosan rámutatott, hogy hiába voltak adottak a higiéniai körülmények, hiába volt tökéletes a gyermekek ellátása, ha nem törődnek velük, nem fogják kézbe és nem érintik őket, akkor az egyértelmű hatással van az egészségükre. Először csak nyűgösebbé váltak, majd elkezdtek fogyni, végül pedig, 3-5 hónap elteltével állandósult náluk a fejlődésbeli visszamaradottság. A csecsemőhalandóság órási mértékben megnőtt…
Az ’50-es években Harry Harlow pszichológus kutatásai és kísérletei révén arra a következtetésre jutott, hogy az érintés, az ölelés ugyanolyan alapvető emberi szükséglet, mint például a táplálkozás!
Gondoltad volna, hogy az érintésmegvonás, a szeretethiány komoly problémákat, betegségeket vagy akár korai halált is okozhat? Ne féljünk tehát kimutatni érzéseinket, megölelni családtagjainkat, barátainkat! Talán nagyobb szükségük van rá, mint gondolnánk!
