A beavatás mindig egyfajta sajátos vagy titkos tudás megszerzését, vagy egy közösséghez való csatlakozást jelent. Olyan szertartások ezek, melyek jelzik: átléptünk életünk egyik szakaszából a másikba. A beavatás lehet finom és gyengéd, mint egy keresztelő, vagy fájdalommal teli, mint a törzsi kínzások.
A köztudatban leginkább a férfivá avató rítusok vannak jelen, ezek sokszor kegyetlenek és akár halállal is végződhetnek. Ezeken a szertartásokon általános a “megszentelt fájdalom”, amikor az egyén a fájdalom és a félelmeivel való szembenézés árán mutatja be, hogy méltó rá, hogy megváltozzon a közösségben betöltött szerepe, pl. a gyermekkorból átlépjen a férfi korba. Ezeknek a beavatásoknak része a szimbolikus halál is, tudniillik a gyermek meghal, és férfiként születik újjá. Ezek a próbák általában csak valamilyen transzállapotban teljesíthetőek.
De a beavatások nem szükségszerűen járnak együtt fájdalommal vagy szenvedéssel!
A hagyományos beavatásokban közös, hogy szent térben, időben és helyen történnek, egy olyan szertartás keretében, ahol a közös megélések egyfajta közösséget hoznak létre. A közösség beavatott tagjai egyfajta összetartozást érezhetnek, és megélhetik az egység érzését. A beavatásoknak fontos szimbolikus, liturgikus lépései vannak, mindennek megvan a mögöttes jelentése, és minden részvevőnek a pontos feladata.
Nagyon fontos, hogy ez a mögöttes spirituális tartalom jelen legyen, különben a rítus maximum egy érdekes és újszerű fizikai megtapasztalás, nem egy új kezdet. A résztvevők, ha nem is értik pontosan, hogy mi történik, de biztosan érzik a bekövetkező változásokat. Így a sikeres beavatás bizalom, hit és nyitottság kérdése is.
A beavatás spirituális szempontból mindig egy tanulási folyamat része, lezárása. A rituálé előtt a jelentkezők testben és lélekben is felkészülnek, megtisztulnak, például böjttel, vagy elmélyüléssel.
A beavatás nem más, mint szembenézés a félelmekkel, amik egy új életszakasszal, vagy új társadalmi státusszal kapcsolatban vannak bennünk. A beavatás valódi célja a bölcsesség megszerzése, és a változások pozitív megélése. Fontos, hogy ez nem magányos tevékenység, a közösség is mindig jelen van. A beavatást mindig egy tapasztalt mester vagy a vének vezetik, akik már maguk is átestek a rítuson. A beavatottak, vagy az egész közösség tanítja, támogatja, és biztosítja a beavatásra várót arról, hogy ha eljön az ideje, akkor a tagjai közé fogadja őt.
Mai modern társadalmunkban is jelen vannak ezek a beavatási rítusok, ilyen pl. a keresztelő, iskolai ballagások, diplomaosztás, lánybúcsú, stb. De sajnos többnyire hiányoznak az új életszakaszokba történő beavatások, ami az olyan fontos mérföldkövekhez kapcsolódik, mint az első menzesz, a házasságkötés, a gyermekáldás vagy a változó korba lépés. Ezekhez a változásokhoz szeretnék segítséget, támogatást adni a NŐI ÉLET VÁLTOZÁSAI nevű testkezelésekkel.
