A minap mentem a gyerekért az oviba, és közben megfogalmazódott bennem egy üzenet, egy tanítás. Úgy éreztem, hogy le kell írnom, és közzétennem… íme:
A masszázs az odafigyelésről és az odaadásról szól. De fontos, hogy nem a magadból kell adni, mert ha magadból adsz, akkor előbb-utóbb elfogysz, kiüresedsz, kiégsz. Egyszer csak azt veszed észre, hogy elfáradsz a nap végére, már nem megy olyan jól a munka, eltűnnek a vendégek…
A masszázsban nem a saját energiádat kell használnod. Fontos, h ne azt érezd közben, hogy mennyire király vagy, és te majd most jól meggyógyítod a másikat. Itt is, mint az élet többi területén, fontos az alázat és hogy megnyíljunk, tudatosítsuk magunkban, hogy ilyenkor csak egy csatorna vagyunk, és a kezeinken keresztül isten nyilvánul meg.
A masszázs ezen kívül a pillanatról szól. Fontos, hogy közben ne azon rágódjunk, hogy mi volt múlt héten, vagy hogy mi lesz majd holnap. Csak a most számít! Ez persze nem azt jelenti, hogy a kezelés minden másodpercét előre meg kell terveznünk. Sőt! Fontos az is, hogy mi is el tudjunk veszni a pillanatban, fel tudjunk oldódni a cselekvésben, ezáltal utat engedve annak a titokzatos és magasztos erőnek, ami ilyenkor átjár minket.
Engedd el amiket eddig tanultál, engedd el a módszereket, a technikákat! Ne gondold, hogy úgy kell cselekedned, dolgoznod, élned, ahogy mások mondták, vagy ahogy másoktól láttad. Ha valamit jónak és helyesnek érzel, és a másik visszaigazolja azt, akár csak egy hálás pillantással, vagy egy jóleső mosollyal, akkor tudd, hogy eleget tettél, és jól dolgoztál!
